Cím:
Vihar előtt…
Szereplő:
Jung Hoseok (BTS)
Műfaj:
egyperces, novella, slice of life
Korhatár:12
Hoseok gyors léptei fokozatosan lassulni kezdtek…
A földút repedezett talaján halványló porfelhők kavarogtak a
fiú homokszín lábnyomai fölött, majd a gyenge napfényt felületükön megtörő apró
szemcsék lassacskán visszahullottak korábbi helyükre. A nap már hanyatlani
kezdett a nyári est szeszélyes egén, melynek indigókékje lágyan vegyült össze a
horizont narancsos hullámaival. A fiú
néhány lépést követően megállt, s hosszan figyelte a fölötte vándorló felhőket,
melyek sürgetőn úsztak egy távolabbi, de egyre közelebbinek tűnő grafitfelleg
felé.
Hoseok nem mozdult meg, lábai többé nem vitték céltalan
utakra, egyre csak figyelte a természet hangjait. A cinkék már teljesen
elnémultak körötte, a rét smaragdtengere felől is csak néhány tücsök halk
ciripelése kapott szárnyra, egymásnak felelgetve a nesztelen némaságban. A
terjedő csend felerősítette a szél hangjait, melyek ütemtelen lüktetéssel
jelezték a közeledő veszélyt...
Hoseok kitárta karjait s hagyta, hogy felhevült bőrén
végigsimítsanak az erélyesebbé formálódó fuvallat hűvös érintései. Lehunyta
szénfekete szemeit s átadta lényét a természetre telepedő nyugtalan
nyugalomnak.
A nap sugarai halványodni kezdtek, az eddig biztos pontként
ragyogó égitest lassanként varázsát veszítette, az elé úszó fellegek
kérlelhetetlenül eltörölték fényeit a kis mező jelenéből. A fiú árnyéka is
eltűnt a poros földút mozaikolt felszínéről, a sötét felleg átfestette a
környék színeit, mindenfelé csak halvány tónusok szürkéllettek, melyek a
fölöttük kavargó felhő dicstelen mosolyát hirdették.
Hoseok lábai kissé megremegtek, úgy tűnt, végre elhatározásra
jutott, útját egy másik ösvényen folytatta, pont, mikor egy baljóslatú dörrenés
rázta meg a mező kriptacsendjét, s az út porát apró grafitkönnyek kezdték
nedvesíteni…
~ Xiumaru
(Budapest,
2016.)
Szia! 😊
VálaszTörlésMost újra elolvastam kétszer is egymás után ezt a kis művet, és minden alkalommal valami új szépséget fedeztem fel benne. ☺
Szerintem látványosan és hűen átadtad a vihar előtti csend, majd a kibontakozás érzését, még ha nem is konkretizáltad, mi történt Hoseokkal, és miért tanácstalan, melyik úton menjen tovább.
Ez a mondat adott sokat egyébként az értelmezéshez: "Hoseok nem mozdult meg, lábai többé nem vitték céltalan utakra, egyre csak figyelte a természet hangjait."
A viharfelhőről azt írtad, uralja a tájat, pedig a mosolya dicstelen, a fiú mégis belenyugszik a közeledtébe. Mivel baljóslatúként jellemezted a fellegeket, arra következtettem, a vihar neki is ártani akar, ezért mihamarabb döntenie kell - na ez ugye csak az én fejemben élt így. 😄
Köszönöm, hogy ezúttal is olvashattam a szemet gyönyörködtető soraidat. ❤
Szia!!:)
TörlésKöszönöm szépen, hogy írtál nekem!:) Minden alkaolmmal annyira jó olvasni az itthagyott kis véleményeidet!:) Nagyon boldoggá tettek soraid ezalkalommal is! A történet tartalmát már privátban megbeszéltük, itt így nem írom le megint, úgyis tudod!:) Puszi!
Xiumaru^^
Szia! ^^
VálaszTörlésNem, nem tudok betelni vele, annyira csodálatos. Nem tudom, miért akartad leszedni, de örülök, hogy nem tetted és remélem, ezután sem szándékozod. :) És ne ijesztgess, hogy leszeded, míg nem olvastam el >< :D
Utálom, hogy cserbenhagynak a szavak, és nem tudom kifejezni magam…
Szóval, mint minden eddigi (és jövőbeli) írásodat, ezt is nagyon imádtam, biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor el fogom olvasni. (Már átvarázsoltam telóra is, hogy ezt bármikor megtehessem. :D )
Sajnálom, hogy csak ilyen nyúlfarknyi majdnemvélemény sikeredett, még mindig nem megy ez nekem.
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam, és még írj nagyon-nagyon sokat! ^^
Szia!:)
TörlésHát én ennek a szerinted csak majdnemvéleménynek is hihetetlenül örültem.:) Jól esnek a kedves szavaid és, hogy mindig ilyen szeretettel beszélsz az írásaimról, ezt nagyon-nagyon köszönöm neked, elmondhatatlanul jól esik. Köszönöm, hogy írtál!
Xiumaru^^