Szereplők: Yifan, Zitao, Sehun, Kyungsoo
Műfaj: slice of life, fluff, vígjáték, crack
Korhatár: 12
„Ez idő alatt Kyungsoo…”
Do Kyungsoo
nagymamájával és édesapjával élt az Eonjuro utcai lakótelep egyik félreeső
csücskében tespedő, nemrégiben szépen felújított panelházak egyikének hatodik
emeletén. A nagyi nemrégiben boltolta nekik ezt az új lakást, eddig ugyanis ugyanennek
a szmogtól megszürkült épületnek a harmadik emeletén laktak. Ám mikor Cho mama
úgy döntött, a hatodikról inkább beköltözik a Napsugár idősek otthonába,
barátnője egyből lecsapott a "kihagyhatatlan lehetőségre".
Kyungsoo nagyanyja
lelkesedését alapul véve azt gondolta, hogy valószínűleg az unalmas
panell-látkép és szürke tömbök látványa, mely a harmadikon szinte a szoba
ablakába égett már a forróbb nyári napokon, a hatodikon minden bizonnyal majd sokkal
impozánsabb horizontra cserélődik. A fiú lelki szemei előtt már látta is a
pálmafák hanyagul elnyúló ágai alatt sütkérező fiatalokat, kiknek lábnyomai
puhán süppednek az ábránd tengerpart halovány homokjába.
Hatalmas csalódás volt
Kyungsoo számára, mikor végül megtörtént a lakáscsere, és kiderült, hogy a hatodikról
nemcsak, hogy ugyanúgy látszanak azok a mocskos épületóriások, de ráadásul a
mellettük élő "hihetetlenül kedves" párnak nemrég született kisfia,
aki még a harmadik emeleti Minjae bácsinál is hangosabb szomszédnak bizonyult. Az
öreg olyan süket volt, mint a nagyágyú, így mindig maximális hangerőn hallgatta
a tévét, melyen persze hamar bealudt, s műsorzárás után az egész folyosó az
induló felnőtt csatorna hirdetéseit s műsorait visszhangozta. A harmadik
éjszaka után, amit a gyereksírás miatt volt kénytelen átvirrasztani, Kyungsoo
már kezdte visszasírni a pénisznagyobbító pumpa reklámjának andalító dallamait.
Ezen a szombaton a fiú
álmatag képpel bámulta tükörképét. Fekete haja rövidre volt nyírva, így nem sok
vizet zavart, az esetek többségében még fésülést sem nagyon igényelt,
leszámítva azt az egy alkalmat, mikor Sehun rágót nyomott hajába. Nagy barna
szemei ártatlan kiskutyákat meghazudtoló pillantásokkal csodálkoztak rá a
világra. Orra azonban most is olyan tökéletes volt, mint mindig. Kyungsoo-ról
ugyanis tudni kell, hogy minden szerénysége ellenére hihetetlenül büszke volt
rá, sőt állíthatjuk, hogy a legteljesebb mértékben meg is volt elégedve ezzel a
testrészével. Úgy érezte, még a legrosszabb ruhákat viselve is számíthat arra,
hogy az ő orra lesz a legformásabb a társaságában lévők közül.
Nem volt ez másként ezen
a napon sem, mikor kialvatlanul próbált magabiztosságot csepegtetni önmagába a
kis fürdőszobában ácsorogva. Ajkait vastag fehér hab szegélyezte, s közülük egy
galambszürke fogkefenyél lógott ki, melyen ezüstös betűkkel volt olvasható a
márka neve.
- Menni fog. Csak mondd
ki... - nézett farkasszemet önmagával. A tükör fölötti kis neonlámpa fénye
pislogott egy újabbat. Ki kéne végre ezt is cserélni - kalandoztak el gondolatai, miközben
köpött egy nagyot a mosdókagylóba, majd miután kiöblítette száját, újra komolyan
bámulta képmását.
- Csak odamész, bekopogsz
és megmondod neki, hogy szereted... - bíztatta tovább saját magát.
Két órával később már a
kerület peremén elnyúló őszbe borult parkon sétált keresztül. Lábai alatt
ropogtak a félig elszáradt narancsos falevelek s apró gallyacskák. Persze
mehetett volna busszal is, s akkor megspórolt volna negyven percet az életéből,
de Kyungsoo próbált minden időt arra fordítani, hogy összeszedje vallomása
darabkáit.
Annyiban már biztos volt,
hogy úgy kezdi majd: "Szia, Minseok!", aztán valami olyan frappáns
felvezetőt dob majd be, hogy "Beszélnünk kell!". Már csak a folytatás
hiányzott. Kyungsoo épp magában motyogva fordult be a parkon átvezető ösvény
egyik éles kanyarján, amikor nekiütközött egy magas valakinek, akiből csak
annyit látott, hogy sötét haja van és fekete-fehér kockás bakancsa. Egy
kisgyerekkel volt épp, ki a kezét fogva serényen szedte a lábát, hogy lépést
tudjon tartani az idősebbel. A fiúk az ütközést követően tovább is siettek, nem
foglalkozva azzal, hogy Kyungsoo sérelmeit zsémbelte az orra alatt.
- Hihetetlen, hogy a mai
világban még a járdán is legázolnak.
Miután végre magához tért, gondolatai újra visszataláltak a vallomáshoz. Mivel már vészesen közel ért, s a
kis beszéd nem nagyon akart megfogalmazódni benne, úgy döntött, leül kicsit az
egyik üres padra. Szinte az összes szabad volt, hisz' szombat reggel aki ráért
volna ott ücsörögni, az inkább az igazak álmát aludta még.
- Szóval... Szia,
Minseok! Beszélnünk kell... Tudom, csak nem régóta ismerjük egymást, de azt
hiszem, beléd szerettem. Eljönnél velem randizni? - suttogta maga elé a fiú. -
Nem... Ez így béna... - kicsit elhallgatott, majd újra megszólalt. - Szia, Minseok!
Azt hiszem, beszélnünk kéne. Tudom, hogy te kedveled a fiúkat, és hát, tudod, én
is az vagyok... Nem, nem, nem - rázta a fejét hevesen. - Ha ezt mondom, még meg
is ver... - Pár percnyi csönd után végül izgatott mosollyal arcán indult el a
zebrához, melyen áthaladva a Kim ház ajtajánál találta magát. Vett egy nagy
levegőt, és bekopogott.
Kyungsoo annyira izgult,
hogy oda sem mert nézni. Ahogy kinyílt az ajtó, lehunyt szemmel kezdett bele
mondanivalójába.
- Szia, Minseok!
Beszélnünk kell! Tudom, még alig pár hete ismerjük egymást, de szeretnék tőled
kérni valamit...
- Szia. - Az ismeretlen
hang hallatán Kyungsoo-ba belefagyott a szó. Minseok egyik haverja, aki szinte
mindig vele mászkált az iskola folyosóin, most félmeztelenül állt az ajtóban.
Mezítelen felsőtestén diszkréten rajzolódtak ki az izmok, egészen sötétkék
melegítőalsójának vonaláig.
- Áh... Szia...
- Jongdae... - adta
Kyungsoo szájába a fiú a keresett szót.
- Ó, igen. Tényleg...
Jongdae... - hebegte a megakasztott hős szerelmes.
- Mit is kezdtél el
mondani? - a félmeztelen srác ajkai kajla mosolyt rajzoltak arcára.
- Én... Én... Izé. Minseok
itthon van? - tördelte a kezeit a fiatalabb.
- Ő még alszik, és ha nem
gond, nem is kelteném még fel, mert későn aludt el. De mondd csak, hátha én is
tudok neked segíteni.
- Én... Igazából nem
akartam semmi fontosat. Majd legközelebb megbeszélem vele – vágott kétségbeesett
arcot a fiatalabb.
- Várj! Fontosnak tűnt -
fonta össze karjait mellkasa előtt. A hideg levegőtől bőre libabőrössé vált
már.
- Én csak kérdezni,
vagyis kérni akartam tőle valamit. - Kyungsoo tett egy lépést hátra.
- Mire lenne szükséged?
Ne is mondd, tudom. - A fiú arcán kedves mosollyal elrohant, annak biztos tudatában,
hogy ő szavak nélkül is megértette a másikat, annak halálra vált arckifejezéséből,
toporgásából és hasának morgásából. Nemsokára visszatért egy sötét nejlonzacskóval,
amit "nem tesz semmit" arccal a másik kezébe adott, majd intve neki,
hogy siessen, be is csukta előtte az ajtót.
A fiatalabb értetlenül
állt, s az ajtó arany kopogtatóját figyelve próbálta feldolgozni a történteket.
Majd tétován szétnyitotta a zacskó füleit. A szatyorban két guriga vécépapír
volt...
Kyungsoo arca gyilkos
vonásokba rendeződött, bevágta az első kukába szerzeményét, majd azonnal
tárcsázott. Szinte alig csöngött ki, Yifan máris felvette a telefont.
- Azonnal beszélnünk
kell...
- Azonnal beszélnünk
kell... - szóltak bele szinte tökéletesen egyszerre a készülékbe.
- Hé, de gonosz vagy. Ezt nem írhatod bele.
- Miért ne írhatnám? Ez az én történetem - ült gonosz vigyor
Tao arcára.
- De Kyungsoo tuti kinyír engem. Kezdjük ott, hogy ezt a
történetet nem is szabadna ismerned. Meg különben is, ez kissé kárörvendőre
sikeredett, nem gondolod? - döntötte el párját Yifan az ágyon, feje mellett
lefogva annak kezeit.
- Talán egy icipicit.
- Egy icipicit, mi? - Ajkuk majd összeért már a közelségtől.
- Szerintem Kyungsoo megérdemli, hogy picit szemét legyek
vele - nevetett Zitao.
- Ezt a történetet hagyd ki, vagy legalább írd át picit, légyszi -
hajolt kedvese ajkaira, hogy szavai helyett csókjaival győzze meg akaratáról.
- Na jó, meglátom mit tehetek - karolta át Yifan nyakát
vékony karjaival, és előbbi csókjukat folytatva vonta szerelmét vágyakozó
ölelésbe.
Szia! ^^
VálaszTörlésElolvastam egyszer, kétszer, háromszor, de még mindig nem jut eszembe semmi értelmes, amit írhatnék neked. Azon kívül persze, hogy imádtam, de nagyon.
Van benne egy mondat, ami nagyon megragadott, azt hiszem, hivatalosan is az lesz a második kedvenc mondatom. („A fiú lelki szemei előtt már látta is a pálmafák hanyagul elnyúló ágai alatt sütkérező fiatalokat, kiknek lábnyoma puhán süpped az ábránd tengerpart halovány homokjába.”) Annyira gyönyörű… ^^ Az elsőt már régebben írtad.
Kisebb fangörcsrohamot kaptam, mikor feltűnt Minseok neve, pedig számíthattam volna rá, aztán jött a következő, mikor Jongdae jelent meg helyette az ajtóban. Ez a te hibád, és köszönöm. :D
Mikor másodszor olvastam, feltűnt a fekete-fehér bakancs, aztán harmadszorra úgy döntöttem, hogy fontos, mert tuti Tao, úgyhogy visszanéztem az előző két fejezetet, és tényleg Tao. Viszont észrevettem, hogy senki nem írt véleményt az előző fejezethez, legalábbis a blogra, szóval összeszedtem magam, hogy legalább ide írjak valamit, aminek se füle, se farka, vagy hogy mondják.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam, (meg, hogy megjelöltél, tudom, hogy nem egyszerű) eszméletlenül jó rész volt és várom a következőt!
Szia!
TörlésBoldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésedet ez a fejezet, ami kicsit kilóg stílusában a többi közül, de mindenképp szerettem volna egy ilyen, kicsit crackesebb fejezetet is. Hú ezt a mondatot javítom is, ha már így a szemem elé került xddd még ha nem is ilyen célzattal.:D
Jongdae olyan kis troll tud lenni az életben is, a műsorokból ítélve, így kellett egyszerűen, hogy Kyungsooval és vele valami nevetségeset alkossak.:
DDD
Sajnos én is észrevettem, hogy senki nem írt, de remélem nem vesznek el teljesen az olvasóim. :)
Szerencsére elég könnyen megjelöl téged, ha beírom hogy Minrin, mindig kiad.Nagyon köszönöm, hogy írtál!! :)
Xiumaru^^
Megint itt vagyok. :3
VálaszTörlésElőször is: "A harmadik éjszaka után, amit a gyereksírás miatt volt kénytelen átvirrasztani, Kyungsoo már kezdte visszasírni a pénisznagyobbító pumpa reklámjának andalító dallamait." Ez a kedvenc mondatom, ez egyértelmű. xD De teljesen át tudom érezni szegényke helyzetét. :3
Mostanában nagyon belebolondultam Kyungsoo-ba, úgyhogy nagyon örülök, hogy írtál egy ilyen fejezetet. *o* És remélem, hogy Tao lesz olyan huncut, hogy nem hallgat Yifanra és nem változtatja meg a törénteket. :,D Sehun és Jongdae meg olyan kis izé... ._. És ha már Jongdae... Mondd, hogy nincs együtt Minseokkal! T-T Azt nem bírná a szívem. ><
Köszönöm, hogy olvashattam és siess a következő fejetettel :3
SZia!:)
TörlésGondoltam, hogy az a mondat a kedvedre való lesz:)Kyungsoot én is imádom, ezért utállak, hogy nem írod a szerepünket..... de bármikor írok a kis Sooval az valami trollság lesz, így született ez a fejezet is:) Ugyanez igaz JOngdaere is.:) Deee együtt vannak, mert XiuChen az XiuChen marad mindörökké :)
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál nekem!
Xiumaru^^