Cím:
Vadregényes képzelet
Szereplők:
Yixing, Minseok
Műfaj:
angst, egyperces
Korhatár:
12
Megjegyzés:
A történet Yixing szemszögéből íródott.
Feladatot
adta: Ézemi ( A feladatom az volt, hogy egy állat képében próbáljak
megjeleníteni egy általam választott személyt, úgy, hogy érezhető legyen a
köztük lévő hasonlóság. Az őzikét megihlető személyről képet a történet végén
láthattok.^^)
Bármerre is tekintek, fák vaskos, földszínű törzsei öveznek
körül, szilaj oszlopként törve a magasba. Lombkoronáik egymásba fonódva
formálnak édeni, szűrt árnyékot körém, s az avarra, mint avantgárd1 művészek rajzolnak rejtelmes
mintákat. Mindben csak téged látlak...
Az avar mohazöld rétegei közé bíborba boruló falevelek
vegyülnek, tündöklő jelét adva, hogy közeleg az ősz. Egy újabb évszak telt el,
s nem változott semmi…
Langy szellő kószál a fák s a nagyra nőtt csipkebokrok
között, s lopva gyűjtögeti a természet hangfoszlányait, egyetlen halk melódiává
fűzve őket. A fák sóhajai, a gallyak roppanása, madarak röptének tünékeny
hangzatai… Minden neszben téged hallak... Egyre csak dúdol az erdő, uralva a
csendet.
Tovább tekereg a szél, bejárva a fák labirintusát; hajamba
túr, megcirógat, körbefog, akár gyengéd szerető karjai. Behunyva szemeimet
élvezem ölelését, mely friss napsugár illatába von. Érintése téged idéz...
Egy kőhajításnyira kis patak csörgedez, keskeny medrében
terelgetve kristálytiszta vizét, mely tükörként veri vissza merengője arcát.
Habjai közé nyúlva körülfolyja ujjaim a hűvösség, mely jeges tűzként égeti
bőröm s kínozza testem, csakúgy, mint
lelkemet hiányod.
Az erdő dallama hirtelen némaságba torzul, minek múltát halk
zörejek sürgetik. Egy kecses állat óvatos léptei tűnnek fel a tölgyesből; egyre
közeledik, felzavarva az avar kriptacsendjét. Szemeit félve emeli rám, kinek
ittlétére senki nem számított.
Barátságos pillantásai közé gyermeki ártatlanság fénye
vegyül, mint aki nem is feltételezi, hogy bántódása eshet. Teste egy pillanatra
megmerevedik, s eközben átható, lelkemig hatoló tekintete egy percre sem ereszt
el. Íriszei sötét csokoládé színben kápráznak, pillái sötétebbek, mint a
legerősebb kávé, mellyel reggelente keltettél... Halványbarna szőrének
komolyságát tejfehér foltok varázsolják vidámmá, s egyúttal kiemelkedővé társai
közül. Különleges, amilyen te
voltál…
Távoli neszt hallva, ijedten szökell tova; mozdulatai kissé
esetlenné válnak. Karcsú alakja lassan elhalványulni látszik a fák rejtélyes
sötétjében; lénye egyre távolodik, akár
a tiéd…
A kis ösvényt változatos színű, apró kődarabok szegélyezik,
melyeket már formára is megismerek. A homokszínű, mely tövestül kicsavart fához
hasonló; a vörösbe vegyülő, szürke csíkos, melynek domború idomait a nők is
megirigyelhetnék; a sötéten csillogó, grafitszínű, mi olyan, akár egy
elhagyatott, ősi várrom. Az úton haladva végigkísér megtalálásuk emléke, azok a
napok, mikor még fényességed ragyogta be életem komor erdejét.
Az ösvény végét jelző hatalmas platán megnyugtató képe fogad. Ő az, ki örökkön őrzi nyugalmadat…
Ágai messze az égbe nyújtóznak, rajtuk megannyi fülemüle pihen
s dúdolja egyre az erdő dallamát. Az idős fa megtermett törzsét levendula
bokrok ölelik körül; elhullott szirmaiktól a föld lilás színben játszik…
A lemenő nap fáradt sugarai szelíden csillannak meg a
márványon, drágakőként ragyogó pompába borítva a helyet, ahol jelened múlttá lett...
~Xiumaru
(Budapest, 2016.)
 |
| Cha Eunwoo (Astro) |
1: https://hu.wikipedia.org/wiki/Avantg%C3%A1rd
Szia! ^^
VálaszTörlésElolvastam megint, mert muszáj volt, és még mindig megdöbbent, hogy ilyen szépen írsz. Hihetetlen, milyen különlegesen fogalmazol és imádom. *.* De ezt tudod. :D
Annyira örülök, hogy Laymin lett, úgyis sírtam a múltkor egy sort, hogy sehol nem találok. :D
De tényleg szereted kínozni meg megölni Xiumint, komolyan. :D Az erdő leírása csodálatos, szinte "kézzelfogható", annyira szépen megjelenítettél mindent. Mégmindignemtudomhogycsinálod... Köszönöm, hogy olvashattam. ^^ Mégmég írj sokat! *.*
Szia!
TörlésEz tőled igen nagy megtiszteltetés, hogy így meg tudsz lepődni, hisz sztem senki nem olvas tőlem annyit, mint te. :) Így téged meglepni igazán nehéz.:) Igen, emlékszem, hogy Laymint kerestél, és mivel másokkal is beszéltük, hogy jó lenne egy Laymin, így azzá avanzsálódott...:)
Xiumin örök kedvenc marad, így valóban időnként kínzom is, bár sztem ebben a történetben Lay az, akit jobban kell sajnálni. Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól esnek!! :)
Köszönöm, hogy írtál!!!!!:))))) Feldobtad a napomat!:)
Xiumaru^^
Az eddigi írásaid is költőien szépek voltak,de ez a kis szösszenet különösen művészire sikeredett; gratulálok!♡
VálaszTörlésMinden rezzenésnek jelentősége, hangulatfestő szerepe van, szinte simogatja az ember lelkét olvasás közben még a szomorú téma ellenére is.
Az őz és a fiú összehasonlítása is nagyon tetszett, látható, érezhető volt a párhuzam köztük. Talán még egy-két mondattal lehetett volna jellemezni a viselkedését, de így is megállja a helyét; szokás szerint nagyon ügyes voltál! 😊
Abban a részben nem voltam biztos, hogy Minseok az erdőben lelte-e halálát, vagy esetleg ott szakított egymással a két fiú, de az utolsó néhány sorod megerősítette azt a sejtésemet, hogy az előbbi.
Köszönöm ezt a csodálatos élményt; kevesen képesek egy angsttel is a magasba emelni, de neked sikerült. ♡
Szia!:)
TörlésJajj, mindig elkényeztetsz... de rettenetesen virulok, mert nagyon jól esnek a kedves szavaid.
Igen, Minseok valóban meghalt a történet szerint...
Az utolsó mondatodért pedig külön hálás vagyok, nagyon sokat jelent ez nekem!! :) Köszönöm, hogy szakítottál rá időt és Írtááál!:)
Xiumaru^^
Szia!
VálaszTörlésEzt az írásod nem most olvastam először, de gyanítom, hogy nem is utoljára. Alapvetően rajongok a műfajért, az pedig, ahogy te tárod az olvasók elé egy teljesen új szintre emeli azt. Talán a leírásid és az, ahogy a hangulatokkal játszol tesz téged ennyire...egyedivé (?), zseniálissá (?). Legutóbb sem sikerült és most sem találom a megfelelő szavakat. A történet egyszerre volt végtelenül nyugodt és mérhetetlenül szomorú.
Mostanában az iskola miatt sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy könyveket olvassak, így külön felüdülés, ha ilyen igényes, ám rövid munkákkal találkozom.
Mérhetetlenül tetszett.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Pakkson~
Szia!
TörlésOh, ez most meglepett, hogy már olvastad, de örülök, hogy nem bántad, hogy újra el kellett. Azért ezt küldtem, mert emlékeztem, hogy szereted az angst egyperceseket, ez közös pont bennünk. :D
Egyedivé?, zseniálissá?? úristen micsoda szavak, nálam amúgy is minden szónak jelentősége van, de ha ilyen súlyos szavakat használsz velem kapcsolatban, azt hiszem a földig rogyok menten a súlyuk alatt. Szinte megrázó ilyet olvasni, még ha van is olyan oldalam, aki boldogan sütkérezik bókjaid fényében. :D Nagyon hálás vagyok neked, hogy ilyen kedves vagy. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és elolvastad ezt a történetet, és még írtál is! A kedves szavakért millió ölelés!
Xiumaru^^