Cím: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Szereplők: Zitao, Yifan, Sehun, Kyungsoo, Edie (oc),
Jong (oc), Zitong (oc), Fuji Mina (említés szinten), Jaemin (oc)
Érintett banda: EXO
Műfaj: slice of life, fluff
Korhatár: 12
Javította: Sumire
4.fejezet
„ Ne is kérdezd... Hunnie
szerelmes...”
A fiú testét simogatóan ölelték körül a kellemesen meleg víz
tetején úszkáló kövér habszigetek. Időnként szemérmesen érintették meg
mezítelen bőrét, majd könnyedén továbbúsztak a tágas fürdőkád-tenger
végtelenébe veszve. Halkan csobogott a víz, egyenletes, monoton háttérzajt
teremtve a hajnali fürdőzéshez. A vízsugár kecsesen vezetett az egyre
magasabban tetőző vízszinthez, hol a találkozási pontban alábukott, majd újabb és újabb
szappanfelhőket teremtve szökellt a felszínre.
Taozi képes volt akár órákig fürdőzni, számára a legömbölyített
kád testére alakított kanapénak tűnt, melyet napról-napra teliengedve
élvezhette a meleg, olykor már-már forró víz megnyugtató közelségét. Szinte a
születés előtti élet idillje hatotta át ilyenkor, akárcsak az édesanya
védelmező pocakjában pihenő gyermeket. A világ ilyenkor beszűkült arra az apró
területre, ami Zitaót közvetlenül övezte.
A hófehér csempéken lustán csillantak meg a Nap hosszúra
nyújtózott sugarai, melyek kéretlenül furakodtak be a fürdő ablakain át. Karcsú
csóvát vonva haladtak keresztül a hajnali levegőben keringő apró porszemcséken
röviden időzve, majd egy-egy megfelelő helyen elhelyezett csempe felületén
megcsúszva folytatták útjukat egy másik irányba. Így világította be a kis
helyiséget az ébredező Nap sugarainak keringője.
Tao a csaphoz nyúlt és elzárta azt. A mindeddig
állandóságot nyújtó, halk duruzsolás azonnal hiányozni kezdett neki, hisz' füle már
hozzászokott a tompa zajhoz. A hirtelen beállt, éles csendben most felerősödtek
a halkabb, mindeddig tökéletesen rejtőző hangok. A falon pihenő, kerek
számlapos óra halkan köröző másodpercmutatójának léptei, a vécétartály furcsán
búgó hangja, az apró vízcseppek loccsanása a porcelán kézmosó falán, melynek
lassú, egyenletes lüktetése szívdobbanáshoz hasonlított. A fürdőszoba kezdett
megelevenedni...
A fiú szemével épp egy nagyra duzzadt habszigetet
követett, mely egyhelyben várakozó, nyugodt társa felé úszott, ami szinte
szomorkodva árválkodott a kád széle mentén. Pillanatokon belül összeütköztek, ám nem taszították el egymást, hanem összekapcsolódva folytatták útjukat. Tao
vékony ajkai mosolyra hajlottak. Nem volt az a hagyományos értelemben vett
romantikus alkat, de az ilyen szimbolikus jelenségek mindig megmosolyogtatták,
s akaratlanul is a saját életébe csapódó "habszigetre" terelődtek
gondolatai.
A ifjú fél órával később halk, de egyre erősödő toporgás
hangjait vélte felfedezni. Az apró lábak gazdája rutinosan járta végig a lakás
folyosóit, hogy barátja nyomára bukkanjon. Csöppnyi, koppanó lépteit csendes
szimatolás egészítette ki, s varázsolta így összetéveszthetetlen hanghatássá Rourou
közeledését. Két lábbal az ajtóra dobbantva lökte be azt, s lépkedett sűrű
farok csóválások kíséretében a fürdőkádhoz.
- Szép reggelt! - mosolyodott el a fiú, mikor a kutya két
lábával a fürdőkád szélére ágaskodva üdvözölte kettesszámú gazdiját. Ha hagyta
volna, Tao sűrű nyelvcsapásokkal közvetített puszikban részesülhetett volna, de
Yifannal ellentétben ő nem szerette, ha a kutyus az arcát nyalogatta. - Jól
aludtál, pocak? - kérdezte, s Rourou, mintha csak értette volna, egyre gyorsabb
farok csóválásokkal válaszolt. - Na, várj csak! Kimegyek, és kapsz enni -
sóhajtott fel a fiú, s kissé kelletlenül, de kiszakította magát a jóleső, meleg
fürdővíz citrus illatú karjai közül.
A konyhába érve a lelkiismeretes gazdi Rourou tálkájába
szedett egy kisebb kupacnyi tápot, mire a kutya szabályosan rávetette magát. A
kis állat olyan lendülettel tudott enni, hogy az ember azt gondolhatta volna,
hogy már minimum egy hete nem kapott semmit. Tao egy rövid ideig figyelte a falánk
lakomát, majd miután elindította a kávéfőzőt, leült kedvenc helyére az
ebédlőasztalhoz.
Pont a hátsó udvarra néző ablakkal szemben álldogáló széken
foglalt helyet, ahonnan rálátása nyílt a vén cseresznyefára, melynek elhullott
virágai rózsaszín selyemszőnyegként borultak a földre. Erről a fáról Zitaónak
mindig régi, kínai otthona jutott eszébe, ahol nagyszülei kertjében egy hasonló
fa hivalkodott kincseivel.
A kávégép hangosan felbúgott, a fiú jól ismerte már a masina
zajait, így pontosan tudta, hogy ez a hang jelzi, hogy a gép épp a kávébabokat
őrli. Ezután furcsa kattanás és sistergés kíséretében megindult a víz, és
forróságával magával ragadta az őrleményben rejtőző finom, erős aromákat, majd apró, sötétbarna cseppekben érkezett az alá odakészített sárga bögrébe. Lassan
csepergett le az életerő esszenciáját magában hordozó ital. Mikor teljesen elnémult a gép,
Zitao a bögréért nyúlt, s mélyet szippantott a vastag koffeingőzből, mely a kávéból
áradt.
Visszaült helyére, s megfontolt kortyokkal fogyasztotta el a
frissítőt. Yifan mindig is csodálkozott, hogyan képes párja cukor és tejszín
nélkül meginni a szerinte méregerős kávét, de Tao ilyenkor elmagyarázta neki,
hogy számára kellemes ez az erős, keserű íz, ami olyan hatással van rá, mintha
életet csepegtetnének belé. Az italtól felélénkülve lapozott bele füzete
végébe, s olvasta újra az utolsó sorokat a gólyabáli meghívásokkal
kapcsolatban. Majd nekilátott írni...
A labda keményen ütődött az aszfalthoz, majd
hangos puffanását éles sikkantás követte. Yifan a hang felé kapta fejét, s
sietve felsegítette a földről a lányt, aki elferdült szemüvegét igazgatta
zavarában.
- Istenem, ne haragudj, nem szándékosan dobtalak
meg! - mentegetőzött mellé leguggolva. Hamar arra is rájött, hogy honnan
volt számára olyannyira ismerős. - Edie? Te vagy az? Mit kerestél itt, a
kosárpályán? - segítette fel áldozatát a földről. A lány leporolta
összekoszolódott egyenruháját, majd felnézett a nála két fejjel magasabb fiúra.
-Tudod, én azért jöttem, Kris - kezdett bele, ám a kiejtett név a közelben ücsörgő Sehunból spontán előtörő nevetést
váltott ki.
- Izé… Én előre megyek, majd gyere - intett
Yifannak, aki olyan gyilkos tekintettel pillantott rá a röhögés miatt, hogy
Sehun inkább megszaporázta lépteit. A fiú visszafordult partnernőjéhez, aki
láthatóan hihetetlen zavarban volt.
- Szóval... Tudod, Kris, én itt nem ismerek szinte
senkit - hebegte a lány. - És arra gondoltam, hogy esetleg, talán, ha nem lenne
gond, és persze csak, ha még nem
kértél meg mást... - Yifan értetlenül figyelt, majd hirtelen
rájött, hogy mit próbál megkérdezni tőle a külföldi diáklány, s mivel neki is
kapóra jött a dolog, magához ragadta a szót.
- Mondd csak, Edie, nincs
kedved velem jönni a bálba? - mosolyodott el a fiú, mert a lány arca leírhatatlan örömöt
sugárzott.
- Dehogynem! - adta a meglepettet, mint aki nem
is számított a meghívásra. Yifan jót nevetett ezen a reakción, s elégedetten
konstatálta, hogy nagyon jól fogják magukat érezni együtt.
Pár nappal később Yifan a tükör előtt nézett
farkasszemet önmagával; olyan volt, mintha nem is saját magát látta volna benne.
Koromfekete, kellemes tapintású anyagból készült, alkatára szabott öltönyt
viselt, alatta halvány rózsaszín inggel. Nyakkendőt nem kötött, sőt nem is
gombolta be a legfelső gombokat. Kezeit zsebre vágva indult le a lépcsőn, hogy
elkérje a kocsit édesapjától.
Szülei ezen a péntek
estén a kanapén heverésztek, Jong ölében egy nagy tálban vajas
pattogatottkukorica-szemek aranylottak, melyekből időnként felesége is
csippentett egy keveset.
- De csinos vagy,
kisfiam! - lelkendezett Zitong, ám mikor megpillantotta, hogy fia nem kötött
nyakkendőt, arca elkomorodott. - Egy igazi úriember nem mehet ilyen slamposan a
bálba! Hol hagytad a nyakkendődet? - akadékoskodott.
- Jó lesz ez így -
legyintett a fiú. - Megkaphatom akkor a kocsikulcsot?
- Persze, az asztalomon
van - duruzsolta teli szájjal Jong, s tekintetét a képernyőn zajló eseményekre
szegezte. - Vezess óvatosan! - tette még hozzá hátra sem pillantva, mire Yifan
mosolyogva vette el a kulcsot a tölgyasztalról, majd kisietett a házból.
Este nyolcra
érkezett meg a kollégium elé, melynek épülete igazi építészeti ritkaságnak
számított. Húsz emelete határozottan tört a magasba, falán óriási festett kert pompázott, melyben a virágok ovális szirmait az épület ablakai alkották.
Némelyek sötétbe borultak, mások világosságban tündökölve verték vissza a
színes falak tónusait, gyönyörű, változatos kinézetű virágokat alakítva így ki.
Yifan óráját figyelve
jegyezte meg, hogy bizony a lányok fenemód megbízhatatlanok, s sosem szabad
elhinni nekik, ha azt találnák mondani, hogy "Pontban nyolckor találkozunk!". Ez az esetek nagy többségében ugyanis azt jelentette a nőknél, hogy valamikor este nyolc
és fél tíz között lehet, hogy megérkeznek, de csakis akkor, ha nem esik az eső.
Mert ez utóbbi esetben biztosak lehetünk benne, hogy még kétszer át kell öltözniük,
és/vagy kisminkelniük magukat.
Edie végül csak húsz
percet késett; pont akkor bukkant fel, mikor Yifan úgy határozott, egy percet
sem hajlandó tovább várakozni.
- Szia, bocsi a késésért,
csak kicsit félrenéztem az időt - csavargatta fonatba rendezett haját a lány,
akin jól látszott, hogy hosszú órákat tölthetett el nemcsak a virágokkal,
strasszokkal díszített hajkölteményével, de a sminkjével és ruhájával is. De, hogy
itt ne álljak meg, még arra is ügyelt, hogy körmei éppoly levendula színben
pompázzanak, mint amilyenben estélyije.
- Semmi baj. Nagyon
csinos vagy, megérte a sok készülődés - dobta be Yifan az apjától oly' sokszor
hallott mondatot. S ahogy anyja arca minden alkalommal felragyogott a hallottaktól,
úgy Edie is büszkén fogadta a bókot.
Az egyetem épülete a bál
tiszteletére monumentális diszkóvá alakult, a falak mentén kínálóasztalokon
sorakoztak az üdítők és finom falatok. Sehun unott arccal hallgatta volt
barátnője ömlengését arról, mennyire örül, hogy a fiú meghívta őt. Pedig, ha
tudta volna, hogy Hunnie csak azért invitálta meg, mert a japán tanárnő
kikosarazta, csakúgy, mint az utolsó pillanatban felkért lányok mindegyike.
Végső elkeseredésében Jessicához fordult, ki most bíborszínű kisestélyiben
parádézott oppája mellett.
Yifan köszönt ugyan
haverjának, de nem kívánt a lánnyal hosszan egy társaságban időzni, így
Edie-vel úgy határoztak, körbenéznek.
- Nem bánod, ha közben
készítek pár felvételt? Tudod, filmszakon vagyok, és jobb témám pillanatnyilag
nincs - mentegetőzött Yifan.
- Csak nyugodtan -
mosolygott a lány. - Engem egyáltalán nem zavar. Filmezd le a lányok ruháit is, annyira szépek, nem gondolod? - mosolygott kissé ferde szemüvege mögött.
A fiú egy kicsit eltűnődött, majd beleegyezett a felvetésbe.
Az éjszaka folyamán lencsevégre vett több tucatnyi lányt, kik ruháikban úgy forogtak, mint kislány
korukban, mikor még azt képzelték, hogy királylányok...
**
Yifan a hétfői órára el is készítette a kis
videóját. A háttérben a bécsi keringő jellegzetes hangjai csendültek fel, ahogy
megjelentek a kezdő képkockák. Az első lány, aki felbukkant, Edie volt, ki lassítva
kezdett körbe-körbe forogni. Majd ruhája levendula színe egy sötétebb, mélylila
árnyalatba úszott át, s vele együtt a kép is lassan átalakult, ezúttal már egy másik lány
forgott ugyanúgy, körbe-körbe. Újabb lányok, újabb estélyi ruhák, újabb színek következtek,
egészen addig, míg körbe nem ért a szivárvány színein, ekkor újra a levendula színben
viruló Ediet mutatta a kép. A keringő véget ért...
- Szép munka volt, Yifan! Igazán jó érzékkel
oldottad meg a feladatot. Igaz, a megszokott idill most is érezhető volt, de
látom, hogy végre kezdesz kicsit eltérni a hagyományos filmezési technikáktól.
Csak így tovább... - Jaemin tanár úr tovább haladt a listában, s elindította a
következő diák felvételét.
- Na, hogy tetszett neki? - kérdezte óra után
lelkendezve Edie, aki a napokban Yifan egyik legjobb barátjává lépett elő.
Kiderült, hogy a különös lánynak valóban nincsenek itt, Koreában barátai, s mivel még
négy hónapig távol kell lennie szüleitől, s otthon hagyott szerelmétől, így
nagyon boldog volt, hogy Yifanban őszinte barátra lelt.
- Azt hiszem, tetszett neki - büszkélkedett
Yifan. - Lassan kezdem érteni, mire gondolt korábban. Bár még sokat kell
fejlődnöm. Még mindig túl idilli volt neki...
- Hát egy bál milyen legyen? - vette védelmébe a
közös ötletből fogant videót a lány, miközben barátaikhoz csatlakozva leültek
ebédelni.
- Mi a helyzet? - tette fel a kérdést Yifan
Kyungsoonak, mivel Sehun állatira dolgozott valamin. Egy üres lap volt előtte,
pontosabban nem is volt teljesen üres hisz' piszkosszürke tintával írt, girbe-gurba
mondatok sorakoztak rajta.
- Ne is kérdezd... Hunnie szerelmes... -
legyintett Soo a gyengeelméjűeknek kijáró türelemmel tekintve barátjukra.
- Ne nevettess már, Sehun nem szokott szerelmes
lenni... - nyelte félre majdnem a legelső falatot Yifan.
- Hát most mégis az... Épp szerelmeslevelet ír,
vagyis, ahogy elnézem, inkább rajzol - pontosított Kyungsoo fejcsóválva.
- De aranyos... - sóhajtott fel Edie, de Yifan
letorkolta a lányt.
- Biztos csak fellángolás... Majd elmúlik pár nap
alatt.
- Hé, ne beszéljetek úgy rólam, mintha itt sem
lennék! És kikérem magamnak ezeket a vádakat! Én igenis szerelmes vagyok... -
nézett jövőbe révedő, ködös szemmel maga elé a fiú.
- Most komoly? És kibe? - tolta el maga elől az
ebédet Yifan, mert a tény, hogy Hunnie szerelmes, túságosan is komoly volt
ahhoz, hogy evéssel csorbítsa a pillanat fennköltségét.
- Mina tanárnőbe… - válaszolt barátja helyett
Soo, és újból elégedetlen fejcsóválással jelezte nemtetszését.
- De mikor? Hogy?
Miért? - tátogott tovább Yifan, mint egy partra vetett hal.
Taót telefonja hangos, kitartó csörgése
szakította ki történetéből…
Legszívesebben elbújnék szégyenemben, amiért még nem írtam ehhez a történethez, pedig olyan igazi felhőkön üldögélő, könnyed hangulata van, és édesen szórakoztató olvasmány.
VálaszTörlésTao leírt története is épp olyan eleven, mint ami a "jelenben" játszódik, és tetszik az a fokozatosság, ahogy ezáltal bemutatod, hogyan kezdődött kettejük kapcsolata.
Mondtad, hogy soknak érzed a leírást a kevés cselekmény mellett, ez viszont nem probléma szerintem; vannak ilyen átkötő részek, mikor akarva sem tudunk semmi igazán figyelemfelkeltőt beletenni, mert az ilyesmi épp most fog következni. Egy slice of life történet hétköznapi szereplőkkel egyébként sem lehetne mozgalmas és akciódús, de nálad különösen tetszik az az aprólékosság, ahogy megmutatod, ki mit csinál, mire gondol a fiúk környezetében, egyáltalán hogy fest az a szűk kis tér, amiben mozognak.
Kezdenek szépen átjönni a karakterek tulajdonságai is, különösen igaz ez a szülőkre. Nagyon ügyes vagy, folytasd hamar ezt a szép történetet! :-)
Köszönöm, hogy olvashattam. <3
Szia!
TörlésNe butáskodj, örülök, hogy most írtál! Köszönöm a biztatást és a kedves szavakat és persze a sok segítséget! A szülőket szeretem írni, Jong trollsága kicsit én vagyok, szeretem írni nagyon! :)))) Most valóban sok mellékszereplőm lett, de igyekszem mindenkivel foglalkozni eleget. Még egyszer köszönöm szépen, hogy írtál!
Xiumaru
Sziaa.~
VálaszTörlésBar teged zavar, nekem kifejezetten tetszik, hogy ilyen reszletesen irsz le mindent. Es lehet, tenyleg velem van baj, de akkor is van benne cselekmeny, s azt sem mondanám, hogy feleslegesnek erzodne barmelyik kifejtett leirasod.
Alapjaraton tartottam attol, hogy a mufaja miatt nem fogom annyira kedvelni a tortenetet, foleg a parost figyelembe veve, de szerintem ezzel nem mondtam ujat.
Sehun karaktere annyira imadnivalo.xD Jot mosolyogtam rajta a vegen. Es kifejezetten orultem, hogy Jaemin szerepelt benne - ne kerdezd, tenyleg, o marad a kedvenc.x)))))
Remelem, sikerul hamar kedvet kapnod az otodik fejezethez!:) Koszonom, hogy olvashattam!
Sumire
Szia!
TörlésIgen, tudom, hogy ez a műfaj nem a szíved csücske, ezért külön örülök, hogy mégis olvasod, és nem csak olvasod, de javítod is a hülyeségeimet! Sehunról tervezek írni az ötödikben, remélem továbbra is kedvelhető karakter lesz. A tanár úr pedig bár időnként fel-feltűnik nagyon nagy jelenései nem lesznek sajnos.:) Köszönöm szépen a sok segítséget, és hogy írtál nekem és várod!
Puszi,
Xiumaru
Szia :D
VálaszTörlésMár akkor elolvastam, mikor még friss és ropogós volt, de csak most jutottam el ahhoz, hogy írjak is, mielőtt még elfelejtem. X)
Imádom ezt a történetet. ._. TaoRis fan lévén rengeteg ficet olvastam ezzel a párossal magyarul és angolul is, és ha hasonlítgatni akarnám a többihez, bátran sorolnám az élmezőnybe. Nem azért, mert olyan drámai/akciódús/csavaros/stb. a cselekmény, hanem pont azért mert így is megvan az a kellemes hangulata, ami fenntartja az olvasó figyelmét annak ellenére is, hogy nem történik minden bekezdésben valami váratlan mozzanat. :D
Karakterek terén verhetetlen vagy, ezt el kell ismerni; az OC szereplők egyediek és viccesek, az idolokra pedig jól rá tudod húzni az általad kitalált figurát. :3
Yifan egyre "bölcsebb" dolgokat mondd (pl. a nőkkel és a készülődésel kapcsolatban), amik megmosolyogtatnak. (Annál a résznél majdnem le is buktam, mert elkezdtem vigyorogni - órán olvastam. XD) Na és Sehun nagy szerelme... Az is nagyon tetszett. :D
Köszönöm, hogy olvashattam, és nagyon várom a következő fejezetet. :D
Szia!
TörlésHát a múzsám is megérkezett végül:)) Nem titok, hogy ez a történet főként neked született és még benne is szerepelsz, így külön fontos számomra, hogy "legalább" neked tetszen. :) Köszönöm, hogy mindig várod és, hogy örülsz neki mikor kirakok egy-egy fejezetet, ez igazán sokat jelent. Ésss köszönöm szépen, hogy most is írtál nekem!! A te Taorisednek mikor lesz folytatása????
Xiumaru
Oh, hát nagyon hálás vagyok, amiért egy ilyen cuki TaoRis-szel boldogítassz minket, azért meg pláne, hogy beleírtál. *o* Én már akkor várom az új fejezetet, mikor még el sem olvastam az aktuálisat. xD Telhetetlen vagyok, tudom, de a jóból sohasem elég. x)
TörlésSzerintem majd csak akkor, ha lementek a vizsgák, mert szeretném előre megírni az összeset, hogy ne akadjak el közben a frisseléssel. :D Szóval addig a te TaoRis-edet olvasgatom. *o*