Cím:
Viscumsiss
Szereplők:
Kyungsoo, Junmyeon, Luhan
Műfaj:
fluff
Megjegyzés:
a történet Harry Potter világában játszódik
Feladatot
adta: Ziluolan Xiao
Korhatár:
12
Javította:
Sumire
Mikorra felébredtem, már kellemes fény szűrődött be
odakintről hálótermünkbe, ahol négy baldachinos ágy terpeszkedett lustán.
Minseok, Jongdae és Jongin már hazautaztak családjaikhoz az ünnepekre, így az
egész szoba csak az enyém volt azon a reggelen.
Az ólomüveg ablakhoz lépve izgatottan nyitottam ki azt, s
azonnal megéreztem a kinti mínuszok jeges simogatását. Az iskola udvarán
tucatnyi hóember sorakozott, némelyek megbűvölve sétálgattak fel-alá, de a
fiatalabb tanulók művei csak egyhelyben ácsorogtak (közönséges módon), s csak a
fejükön fazék helyett pihenő üst utalt arra, hogy teremtőjük a varázsvilág egy
ifjú tagja volt.
De mind közül a legjobb figurát bűbájtan tanárunk, Kim
Junmyeon készítette. Az általa idézett hóember ugyanis nemcsak barátságosan járta
körbe az udvart, de tisztára seperte a hólepte járdákat is, s ünnepi
jókívánságokkal köszöntötte az arra járókat. Látványa, mint mindig, ezúttal is
mosolyt csalt arcomra, s tekintetemmel hosszan követtem az erdő széle felé
haladó komótos figurát.
A tiltott rengeteg azon a reggelen önmagát meghazudtolóan
barátságos képet mutatott a vastag, fehér hótakaró alá rejtve veszedelmes
létét. Már harmadik napja hullott folyamatosan nagy pelyhekben a hó, aminek én
nagyon örültem, mivel kevés boldog gyermekkori emlékem mindegyike a téli, békés
természet tiszta képéhez volt köthető.
Izgatottan siettem le a Griffendél ház klubhelyiségébe,
ahonnan a hálótermekbe vezető lépcsők indultak. Odelent néhány vizsgáira
készülő felsőbb éves diák üldögélt a tágas karosszékekből élvezve a kandallóból
áradó barátságos meleget. Néhány másodéves épp varázslósakkot játszott, így
időnként a hely meghitt csöndjét az egymást pusztító bábuk halk puffanásai
zavarták meg, de ez a hang számomra már szorosan kapcsolódott a karácsonyhoz;
ugyanis a tanár úrral minden évben játszottunk egy partit az ünnepi vacsora
végeztével. Mióta felvettek, számomra az iskola kastélya jelentette az otthont,
hisz nagyszüleim oly messze laktak, hogy csakis a nyári szünidőben utaztam
haza. Az volt a negyedik olyan karácsony, amit a Roxfort ódon falai között
töltöttem, ám én ezt egyáltalán nem bántam. Sőt, minden évben egyre
izgatottabban vártam az ünnepeket.
A klubhelyiséget elhagyva egyenesen a nagyterem felé vezetett
utam. Az iskolaidőben zsibongó méhkashoz hasonló helyiség ez alkalommal szinte
kiüresedve állt. Minden iskolai ház hosszú padokkal határolt asztalánál csupán
hét-nyolc diák fogyasztotta reggelijét, csillogó szemmel bámulva a terem
dekorációját.
Az asztalok ezúttal is roskadásig tele voltak változatos finomságokkal,
melyek közül szinte lehetetlenség volt egyetlen fogást kiválasztani. Az ember
szíve szerint végigkóstolta volna az összeset, sőt voltak, akik így is tettek,
de ők rendszerint az éjszakát már a gyengélkedőn töltötték.
A Griffendél asztalánál csupán hatan ültek; négy végzős diák
- kik a záróvizsgájukra készültek - az asztal egyik végéhez közel foglaltak
helyet, s mellettük ült az egyikük pár évvel fiatalabb öccse is. A hosszú pad
másik vége felé pedig barátom, Luhan üldögélt egymagában.
- Szia. Mi a helyzet? - vetettem rá magam egyből a közöttünk
elhelyezkedő hatalmas tál rántottára.
- Semmi jó... A narglik megint befészkelték magukat az
ágyamba. Egy szemhunyást sem aludtam miattuk - ásított nagyokat a felettem lévő
évfolyamba járó fiú.
Luhan különös szerzet volt, ugyanis elég sűrűn előfordult
vele, hogy mások számára láthatatlan állatokkal találkozott. Hagrid szerint
(aki a vadőrünk volt, s egyben a legendás lények gondozása tanárunk is) sok
misztikus lény képes létét teljesen eltitkolni az emberek elől, s csak a rájuk
különösen érzékeny személyek képesek érzékelni őket. Én hittem Hagrid
elméletében, s nem gondoltam, hogy Luhan flúgos lenne, de sajnos kevesen
osztoztak véleményemben. Ezért barátom az idő nagy részében egyedül töltötte
szabadidejét.
Az ásítozó fiúról tekintetem a tanári asztal felé siklott,
ahol kutatva pillantottam végig először az igazgató úron, majd a házvezetőkön,
míg végül megláttam imádott bűbájtan tanáromat. Arcán most is ott csücsült az a
kedves, bátorító mosoly, melyet senkitől sem sajnált. Nem csoda, hogy
növendékei imádták, hisz remek oktató volt, s soha nem fukarkodott a dicsérő
szavakkal sem.
Kim Junmyeon abban az évben jött a Roxfortba, mikor én az első osztályt
kezdtem. Eleinte csak véletlenül futottunk össze a kastély szerteágazó
folyosóin elveszetten bolyongva, de a későbbiekben már együtt fedeztük fel az
iskola megannyi rejtélyét, melyben az épület nem szűkölködött.
Számomra hamar Junmyeon lett a legfontosabb ember az
iskolában, de én neki csak egy mihaszna tizenegy éves kölyök voltam. Az évek
során kapcsolatunk egyre szorosabb lett, s előfordult, hogy a tanár úr segített
nekem a tanulásban, sőt néha még sétálni is elmentünk a roxforti birtokon.
Szikrázó tekintete ekkor egy végtelennek tűnő pillanatra
keresztezte pillantásomat, s arcán széles mosollyal biccentett felém. Tudom,
hogy gyermeki, de szívem ütemesen kezdett verni ennyitől is, pedig még oly nagy
volt a távolság köztünk.
A nap további részét Luhannal Roxmortsban töltöttük el, a kastély
szomszédságában elterülő kis faluban. Sorra jártuk a boltokat, pedig tudtam,
hogy már becsomagolva lapul ágyamon a tökéletes ajándék a tanár úr számára. De
a kis falu üzleteinek ünnepi kirakatai hívogatóan invitáltak minket minden
alkalommal. A Mézesfalás nevezetű édességboltban időztünk a
legtovább, ahol minden maradék pénzünket elvertük, s hatalmas szatyornyi
csemegével vonultunk visszafelé sötétedés után.
A karácsonyi vacsora ezúttal is túltett minden elképzelhetőn.
A díszes porcelánokban rendre sorakoztak a sültek, sajtok, halak. A köretes
tálakon párolt kukorica, rizs s édesburgonya pihent. A teremben elhelyezett hét
hatalmas karácsonyfa meghitten csillogott körülöttünk mind-mind más színű
díszekbe borulva, s a nagyterem elvarázsolt mennyezetéből hópelyhek hullottak a
fölöttünk lebegő gyertyákra.
Csak egyetlen pazarul megterített asztalt készítettek elő, s
mindannyian a körül foglaltunk helyet. Én épp Junmyeonnal szembe ültem le,
Luhan mellé, aki hagyományos dísztalárt viselt, ami meglehetősen mulatságos
külsőt kölcsönzött neki. Az igazgató úr rövid karácsonyi köszöntőt intézett
hozzánk, ami után végül neki is láttunk a vacsorának. Mindenki meglehetősen sokat
evett, csak én voltam képtelen jóízűen falni, az izgalomtól összeszorult még a
gyomrom is.
Tanárom tekintete sűrűn időzött rajtam, s ez még inkább zavarba
ejtő volt számomra. Mintha nem lett volna éppen elég bajom anélkül is, hogy
magamon éreztem volna izzó tekintetét.
- Egyél már... Isteni ez a kaja - csámcsogta Luhan a fülembe.
- Jól van, eszek... Ne törődj velem - hessegettem el
fülemtől, s próbáltam szófogadóan néhány falatot magamba erőltetni.
Az ünnepi vacsora után a tanárok hosszan beszélgetni kezdtek,
mi pedig felálltunk az asztaltól boldog karácsonyt kívánva a többieknek.
- Ajjj, majd leragadnak a szemeim - ásítozott Luhan, miközben
én zavartan a tanár úrnak szánt ajándékot szorongattam. Vártam a pillanatot,
hogy végre átadhassam neki.
- De ma se fogok tudni aludni... A narglik befészkelték
magukat az egész szobába - bosszankodott tovább a fiú, miközben tanácstalanul
követtem a nagyterem kijárata felé.
- Mi lenne, ha ma az én ágyamban aludnál? - ajánlottam fel. -
Menj csak - toltam előre, majd néhány lépés után megtorpantam.
- Jaj, én ott felejtettem valamit - dobtam be a mások számára
valószínűleg átlátszó hazugságot, de szerencsére Luhan nem kérdezett semmit,
csak félálomban botorkált a griffendélesek klubhelyisége felé.
Alig léptem vissza a nagyterembe, mikor neki ütköztem
valakinek. Felpillantva arcomat enyhe pír lepte el, mert az a valaki maga Kim
Junmyeon volt.
- Hova ez a nagy sietség Kyungsoo? - mosolyodott el. - Már
azt hittem, kihagyod a szokásos sakk partinkat - indult meg lassan a tanári
szobák felé, s én megigézve követtem őt, mint valami elbűvölt bábu.
- Van valami baja a gyomrodnak? Beteg vagy talán? - nézett
rám tekintetében enyhe aggodalommal. - Alig fogyasztottál a vacsorából, pedig
idén igazán kitettek magukért a Roxfort házi manói.
Arcom azonnal felragyogott, hisz mindennél jobban szerettem
hallgatni, mikor a tanár úr mesélt.
- Valóban házi manók készítik? Azt gondoltam, csak úgy
idevarázsolta őket valaki - jöttem izgalomba az iskola újabb rejtélyeit hallva.
- Igen, rengetegen vannak lent a konyhán. Majd egyik nap
megmutatom neked. Nagyon kedvesek, s mindig kisegítik az arra járókat pár finom
falattal - vetett rám olyan pillantást, amitől kissé megremegett térdem is.
- Gyere, bújj beljebb - invitált lakrészébe, mely idén még a
tavalyinál is díszesebben volt kidekorálva az ünnep tiszteletére. - Foglalj
helyet, én addig elkészítem a forró csokoládékat.
Bátortalanul ültem le a kis, kerek asztal mellett álló
kényelmes bőrfotelek egyikébe, s a sakktáblán sorakozó bábukat figyeltem.
- A tanár úr nagyon szeretheti a karácsonyt - jegyeztem meg a
fekete-fehér figurák öltözetét látva. Mindjüknek mikulás sapka volt a fején,
sőt a huszár nem lovon, hanem rénszarvason ült, kezében apró karácsonyi
csengettyűvel.
- Hát igen, egy ideje ez a kedvenc ünnepem - tért vissza
Junmyeon, s az asztalra tette - halk koppanás kíséretében - a két gőzölgő
bögrét. Ölemből a kis ajándékot magam mögé csúsztattam, hogy ne legyen annyira
feltűnő.
- Ha jól emlékszem, idén te vagy a világossal, szóval te
nyitsz - pillantott rám csillogó tekintettel, majd várakozón dőlt hátra a
fotelban, s óvatosan kortyolt a forró italba.
- Ömmm, igen... Nos... Gyalog a D4-re! - adtam ki az
utasítást rövid gondolkodás után, mire a felszólított bábu engedelmesen vonult
át a megnevezett mezőre.
Játékunk hosszú volt, sokkal tovább tartott, mint a korábbi
években. Talán ez annak is volt köszönhető, hogy kicsit utána olvastam a
varázslósakknak.
- Szép lépés - dünnyögött elismerően tanárom bő egy órával
később, s néhány percnyi gondolkodás után végül mattot adott nekem.
- Gratulálok tanár úr! - ragyogott fel arcom látva, mennyire
boldog.
- Köszönöm Kyungsoo. Meg kell, mondjam, hogy igazán sokat
fejlődtél; azt hiszem, jövőre fel kell, kössem a nadrágomat - nevetgélt arcán
csodálatos mosollyal. - Oh, már ennyi az idő? Nagyon belefeledkeztünk a
játékba, jobb lesz, ha most már nyugovóra térünk.
Szavait követve engedelmesen álltam fel kezemben szorongatva
a mostanra meglehetősen gyűrött ajándékot.
- Tanár úr, szeretnék adni egy kis apróságot önnek - haboztam
kicsit, végül mégis átnyújtottam neki a csomagot.
- Köszönöm Kyungsoo, de igazán nem kellett volna - vette át a
felé nyújtott ajándékot tanárom. Gondosan kioldotta a gyűrött kis masnit, majd
óvatosan tépte szét a csomagolást. Arcát látva úgy éreztem, hogy az a hónapokig
tartó levelezés, kutatómunka és összes spórolt pénzem csekély áldozat volt
cserébe azért, hogy láthassam ezt a boldogságot Junmyeon arcán.
- Úristen, "Bűbájos varázslatok, nem csak
bűbájosoknak", első kiadás... - hitetlenkedve nézett rám. - Honnan tudtad
Kyungsoo?
- Hát a tanár úr mondta az első bűbájtan óránkon elsőben,
hogy e kötet elolvasása után határozott úgy, hogy tanár lesz. Reméltem, hogy
esetleg tetszeni fog... - jöttem meglehetősen zavarba, hisz akkor jutott
eszembe, hogy valószínűleg már meg lehet neki ez a könyv. - De én most már
megyek is, mert nagyon későre jár - indultam meg az ajtó felé.
- Várj csak, hadd adjak valamit én is - állított meg. -
Tanítok neked egy varázslatot, jó? Irányítsd a pálcádat a fejed fölé, és mondd:
"viscumsiss".
Meglepetten ismételtem el az imént hallott szót, mire pálcám
hegyéből halovány zöld sugár kúszott elő, ami a fejünk felett apró
fagyöngykoszorúvá alakult. Elkerekedett szemmel néztem Junmyeonra, arcomra
halvány pír ült ki, nem tudtam, mit tegyek.
De mire ezt végiggondolhattam volna a tanár úr újra
megszólalt.
- Tudod, a hagyomány úgy tartja, hogy balszerencse sújtja
azt, aki fagyöngy alatt elmulaszt egy csókot - mosolyodott el, s kicsivel
később már éreztem is telt ajkait sajátomra simulni. Egész testem beleremegett
gyengéd csókjába, mi csupán egy pillanatig tartott, mégis egész életemet
megváltoztatta.
- Boldog Karácsonyt Kyungsoo! És köszönöm szépen a csodás
ajándékot.
Mire magamhoz tértem már Minseok üres ágyán ültem, s
levakarhatatlan mosollyal meredtem magam elé. A hálóterem halkan visszhangozta
Luhan horkolását; odakint csendesen hullott a hó, maga alá temetve a kastélyt,
s én egyre csak vadul dobogó szívemet próbáltam lenyugtatni.
Befészkeltem magamat barátom ágyába, majd a mennyezetre újabb
kis fagyöngykoszorút idéztem, s csillogó szemekkel bámultam hosszan a karácsony
eme csodálatos jelképét.
- Boldog karácsonyt Kyungsoo! - suttogtam halkan, s
elszunyókálva átadtam magamat a jövő karácsonyok ábrándjainak.
~Xiumaru
(Budapest,
2015.)
Szia! *O*
VálaszTörlésNa, hát hol is kezdjem? Azt hiszem számodra sem volt titok, hogy a korkülönbséggel azt akartam elérni, hogy tanárbácsis történet legyen. xD És hogy pont a kis édes Suho lett az... <3
Olyan jó újra egy igazi fluffot olvasni tőled, olvadoztam a vége felé. <3
Ez volt a legeslegelső olyan HP au-s fic, amit végig is tudtam olvasni, igaz, egy-két szónál kérdezgetnem kellet barátnőmet, hogy az mégis mit jelent, de összességében egyszerű, könnyed és aranyos volt, így nagyon tetszett. :D
Azért kicsit féltem, hogy mégsem lesz olyan happy, mint amilyennek ígérted, de örülök, hogy tényleg nem csaptál be. XD
Köszönöm, hogy ilyen gyorsan és ügyesen megírtad, azt meg pláne, hogy Junmyeon is szerepet kapott benne. *-*
Szia!
TörlésTovábbra sem hiszem, hogy túl sűrűn fogok fluffot írni, DE meg kell mondjam a tanárbácsis felállás nekem is mindig nagy kedvencem volt. :)
Sosem írtam volna HP-s történetet, ha nem ez lett volna a kifejezett kérésed, de így utólag köszönöm a lehetőséget, nagy élmény volt, még ha eleinte nem is tudtam elképzelni, hogy ezt, hogy fogom megoldani.
Betartottam, hogy happy legyen, de valahogy ennél magasabb korhatárt nem tudtam összerakni HP-ékkal :DDD
Köszönöm, hogy írtál!!!
Xiumaru^^
Szia.^^
VálaszTörlésHát ez nagyon aranyos volt... A Harry Potter-es elemeiről nem túl sokat tudok mondani, mert nem olvastam és mégcsak nem is láttam. De ez nagyon tetszett.♡.♡ És uuuuu.. Kis pimasz Junmyeon... :3 Jaaj, de annyira aranyos, hogy oda varázsoltatott Kyungsooval egy fagyönygyöt. :3 Utána meg aaaaaahw megcsókolta.^▽^
Hivatalaosan is cukiság sokkot kaptam.:3333333
Szia!:)
TörlésNagyon örülök, hogy annak ellenére is tetszett a történet, hogy a varázsló világ idegen volt számodra, vagy legalábbis új. Bevallom magam is meglepődök néha, hogy milyen furcsaságok jutnak időnként eszembe, de amíg nektek tetszik addig jó!:)
Remélem a sokk elmúlik idővel!
Köszönöm szépen, hogy írtál!!!!
Xiumaru^^
Sziaa.~
VálaszTörlésMeg akkor elolvastam, mikor meg nem osztottad meg csoportban, de ma tul suru volt a napom ahhoz, hogy par perc alatt bepotyogjek neked valamit.:')
Nem is tudom, hol kezdjem.:) Mar harmadjara olvastam el, s meg mindig nagyon tetszik! Valahogy sejtettem, hogy ezt a temat kibontva nagy lesz a szerelem a szivemben.:))
Imadtam a jelenetet, ahol a tajleiras kapott szerepet! Nem volt hosszu, sem tul reszletes, de megis csodas. Szemely szerint en nagyon szeretem a tajleirasokat.:)) A megbuvolt hoemberek majdhogynem engem is elvarazsoltak.
Mikor megjelent Luhan, es Lunara ismertem benne... Felrohogtem.xD Ot nem epp szoktak ilyen agyhalottnak mutatni, de szerintem igen illik ra. Itt legalabb elviselheto karaktert kapott.
Junmyeon ravaszsaga pedig... Hogy kifogott Soon.:)) Nagyon edes lett, engem meglepett ez a fordulat. Marmint Soo erzelmei nyilvanvaloak voltak, de Junmyeon eme cselekedete... varatlan es aranyos volt egyszerre.:))
Az egesz tortenet hangulata magaval ragadott, szerintem meg nem egyszer fogom elolvasni! Mar ajanlottam is par embernek.
Talaltam benne par elirast es nehany vesszohianyt, de meg atfutod parszor, es szerintem te is eszreveszed.:))
Orom volt olvasni, koszonom!
Sumire
Sziaa!
TörlésHát nem tudom, hogy észre fogom-e venni a vesszőhibáimat valaha is... Úgyhogy legközelebb nyugodtan írj egy "ülj le egyes" üzenetet privátba, ha konkrétan kiszúrsz valamit... :D Mert én menthetetlen vagyok ilyen téren... :D
Én is szeretem a tájleírásokat, bár igazán ezt még egyik történetemben sem bontottam ki, de ami késik nem múlik.
Luhant én mindig kis lököttnek rakom be, mert nekem ő ilyen...:D:D
Nagyon aranyos vagy, hogy másoknak is ajánlod, ez igazán megtisztelő, köszönöm! :) <3<3
Köszönöm, hogy írtál!!!
Xiumaru^^
Szia!
VálaszTörlésKissé félve nyitottam meg a történetet, mert a Harry Potter világa nekem kiemelt jelentőségű (volt) az életemben, és féltem, mi sülhet ki ebből, de kíváncsi is voltam, hogy hogyan fogod ezt megoldani - végül nagyon tetszett ez az egész :) Végigvigyorogtam az egész sztorit, annyira édes volt, a szereplők is imádnivalóan cukik, és szívem szerint olvastam volna még továbbra is ^^ Nagyon jól meg tudtad idézni ezt a világot, teljesen jól átadtad az egész miliőjét, nosztalgikus érzésem támadt, mint amikor még HP-es fanficeket olvastam vagy a filmeket néztem, ami már nem tegnap volt :)
Elnézést ezért a kis kezdetleges, összevissza kommentért, nem nagyon szoktam véleményt írni ^^;;
Mindenesetre örülök, hogy olvashattam ezt a szösszenetedet ^^
Szia!^^
TörlésRendkívül jól esik, hogy egy igazi HP rajongó is megtalálta a kis történetemet. Örülök nagyon, hogy úgy érezted, hogy a hangulatot sikerült megteremtenem, talán ez volt itt az egyik legnagyobb kihívás. Az ötlet, hogy ebbe a világba helyezzem a történetet, nem tőlem származik, de így utólag nagyon örülök, hogy megpróbálkoztam vele!
Nagyon köszönöm neked, hogy elolvastad és a kedves szavakat!
Xiumaru^^
Szia!
VálaszTörlésJesszuska, nem is tudtam, hogy miről maradtam le, mìg nem olvastam el. Igaz, hogy nem régen posztoltad, de akkor is. ^^
Èn most nagyon vigyorgok, mert a két számomra legkedvesebb dolog keveredik ebben a kis one shotban. Ezek pedig a Harry Potter világ, ami már 14 éve az életem meghatározó örömforrása; ezen kìvül az EXO (lelkem rejtett vágya egy hosszabb fic, amiben a Roxfortban élnek ők 12-en és a varázsló létük mellett a szupererejük is jelen lenne; szép álom).
Már akkor tudtam, hogy milyen környezetben találtam magam olvasás közben, amikor még egy szót nem olvastam griffendélről vagy Hagriról, egyszerűen magától értetődő volt a leírás alapján. :-)
Ennél szebb esti mesét el se tudtam volna képzelni, ráadásul ez a kedves történet pont karácsonykor játszódik, ami megdobja az értékét nàlam. ;-)
KyungHo vagy mi, jobbat nem tudok kitalálni nekik...szerintem nem olvastam mg ezzel a párossal (vagy nem emlékszem), de ez szerintem nagyon meg fog maradni a fejemben, mert sicbejfoe. *.* Oh és egy kis Luhan, aki Luna szinonímája és annyira imádni való volt ő is. :-D
NAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASHATTAM. Pusz
Ditta <3
Szia!
TörlésA gonosz blogger eltitkolta előlem, hogy írtál nekem, pedig én úgy örülök neki! Én is nagyon szeretem Harry Potter világát mindazonáltal nehezen tudtam elképzelni kpopos vonallal vegyítve, de ez volt a kihívás a dologban, amit Ziluolan kitalált nekem. :)
Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen, hogy írtál nekem!!
Puszi
Xiumaru^^
Szia!
VálaszTörlésAhogy ígértem is, itt vagyok, elolvastam eme írásodat :3 Már említettem neked, hogy Harry Potter au, juhé, ide vele, mivel elég nagy HP-buzi vagyok, és nagyon kevés magyarul írott történet van ebben a világban írva. A roxfortos-varázslóvilágos elemek nagyon szépen voltak belefoglalva, talán kicsit "magyarázós" is lett már, de ahogy olvastam a kommenteket, láttam, hogy valakinek kifejezetten hasznos volt, hogy így kifejtettél egyes dolgokat. Luhan annyira Lunás volt, tetszett, hogy ilyen kis elvont és egyedi a karaktere, mint amilyen Luna is volt a könyvekben. Az a megbűvölt hóember annyira aranyos volt! Abszolút el tudtam képzelni a téli tájat, amit az elején leírtál.
Térjünk át Kyungmyeonra. Nos, bevallom, eléggé meglepett a felállás, nem számítottam tanár-diák kapcsolatra. Őszinte leszek, egy kicsit furcsállottam, hogy ennyire fiatal Kyungsoo - még csak negyedéves, magyarul 14 éves. Ahogy kivettem, az volt a feladatod, hogy korkülönbséges történetet írj, így érthető a dolog, de talán én magam is kényelmesebben éreztem volna magam, ha mondjuk Kyungsoo már nagyobb, mondjuk hatod-hetedéves. Így túl fiatal volt még nekem. De egyébként amit leírtál, aranyos volt, a sakkparti, Junmyeon trükkje a fagyönggyel - mindez édes volt, csak valahogy mégis Kyungsoo túl fiatalka volt nekem. Amúgy teljes mértékben meg tudom érteni, ha beleszeretett Junmyeonba, valószínűleg én is ezt tettem volna a helyében... :D
Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Szia!
TörlésNagyon boldoggá tettél, hogy elolvastad ezt a kis novellát! Igen, a feladat itt az volt, hogy egy olyan történetet írjak, ami HP au és legalább 15 év van a két szereplő között.
A magyarázós hangnem is kicsit pont emiatt volt, mármint Ziluolan (aki a feladatot adta) nem ismeri a HP világot. (ne kérdezd, hogy akkor miért ezt kérte :D)
Annak nagyon örülök, hogy az univerzum jellegzetességeit sikerült valamelyest megelevenítenem. A korküldönbségben részint egyet tudok érteni, talán szerencsésebb lett volna, ha Kyungsoo idősebb, de én most nem egy tini szerelmet szerettem volna, inkább egy gyermeki rajongást, de elfogadom ez irányú kritikádat! :)
Köszönöm szépen, hogy rászántad az időt, hogy elolvasd, és perszer, hogy írtál is nekem!
Puszi
Xiumaru
Ó, értem, szóval legalább 15 évnek kell lennie, ezt nem tudtam, csak a korkülönbséget. Hát az elég sok, ha belegondolunk, nem lehetett könnyű dolgod. A rajongás teljes mértékben átjött, de igazából főleg a csók miatt is gondoltam én a tiniszerelemre :)
VálaszTörlés