Komor homályból lassan kilépek Én.
Jöttömre nem marad más, csak a remény.
Ibolyaszín sugára betölti az eget,
de egyre fakul már; levegőd bennreked.
Jöttömre nem marad más, csak a remény.
Ibolyaszín sugára betölti az eget,
de egyre fakul már; levegőd bennreked.
Jössz-e mondd vélem türkiz szín vizekre,
dús lombú erdőkbe, zöldellő mezőkre?
dús lombú erdőkbe, zöldellő mezőkre?
Követsz-e ragyogó fény forrása felé?
Hol kimerült lelked nyugalmát meglelé.
Hol kimerült lelked nyugalmát meglelé.
Búcsúdnak sorai hanyagul kékellnek,
lelkemben érzések, melyeket szégyellek.
lelkemben érzések, melyeket szégyellek.
Narancsos fénye a Napnak már szenderül;
mostanra éltednek ritmusa elgyengül.
mostanra éltednek ritmusa elgyengül.
Mosolyod megfáradt, nem ereszt el a lét.
Ő veled van most is, s te szorítod kezét.
Vörösen dobban egy utolsót szíved, Ő
Ő veled van most is, s te szorítod kezét.
Vörösen dobban egy utolsót szíved, Ő
nem időz, követ már, nem is kell kérned.
Így lett testetek földi létének vége,
s lelketek most egyre szárnyal a fénybe.
s lelketek most egyre szárnyal a fénybe.
Szerelmetek, mi egy élten át sem lanyhúl,
most öröklét várja, a szivárványon túl.
most öröklét várja, a szivárványon túl.
~Xiumaru
Na most nézz hülyének, de ne már, ezt te írtad.*0* Nagyon tetszik. :3 És annyira jól leírja a történet lényegét. A befejezése pedig eszméletlen a versnek.♡.♡ Szóval ha te írtad nagyon profi vagy. És ahw, annyira szép... *-* Nem mintha enélkül nem tudnám, hogy mennyire nagyszerűen írsz, de na... El kellett hogy mondjam. :)
VálaszTörlésHát szia!:)
TörlésDe aranyos vagy, hogy még ehhez is írtál!!:)
Igen én írtam, mert mindenképp egy versre szerettem volna építeni az utolsó fejezetet, de nem találtam olyan tartalmút,ami kiegészítette volna azokat a tartalmakat, amiket a prózában fura lett volna leírni.
Szóval ezért írtam ezt, de mivel Ézemi azt javasolta,tüntessem fel, hogy tőlem van, gondoltam akkor már kiteszem.
:)
Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek!:)
Puszi
Xiumaru^^